2016. november 20., vasárnap

Az epikai (és drámai) művek jellemző szerkezete

I. Előkészítés (expozíció)

– az író megismertet az előzményekkel, a főbb szereplőkkel, és bemutatja a kiinduló helyzetet

II. Bonyodalom (konfliktus)

– konfliktus = összeütközés, ellentét, nézeteltérés (probléma, gond, válsághelyzet)
– a cselekmény elindítója, mozgatója
–  ellentét a hős és környezete vagy az egyes szereplők között
– az ellentétes indulatok gyakran a hős lelkében csapnak össze (Toldi, Hamlet)
– gyakran valódi összeütközést jelent (párbaj, harc, gyilkosság)

III. A cselekmény kibontakozása

– több szálon (szereplők, helyszínek, időpontok) is futhat (pl. regényekben)
– kalandok, próbatételek sorozata
– epizódok és leírások lassíthatják, késleltethetik a végkifejletet

IV. Tetőpont

– a legizgalmasabb, legkiélezettebb, legválságosabb jelenet, helyzet, esemény, amikor a főszereplők sorsa eldől
– több szálon futó cselekmény esetén, a szálak összefutnak

V. Megoldás

– a szereplők sorsa rendeződik,
– a konfliktus megszűnik vagy feloldódik
(műfaj szerint, pl.: mese, komédia, tragédia stb.)

2016. november 5., szombat

A szófajok rendszere

A szófajba sorolás szempontjai: jelentés, formai avagy alaki tulajdonságok, mondatbeli szerep.

Az egy szófajcsoportba tartozás szempontjai: hasonló jelentéskör, azonos alaki tulajdonságok (toldalékolhatóság), azonos mondatbeli szerep

I. Alapszófajok:

– Jelentés szerint: önálló fogalmi jelentéssel bírnak.
– Alaki szempont: toldalékolhatók, bővítményeket vehetnek fel.
– Mondatbeli szerep: önállóan mondatrészi szerepet töltenek be (pl.: alany, állítmány, tárgy stb.)

1. ige (írom, írok stb.)
2. főnév (tulajdonnevek: Gábor, köznevek: könyv)
3. melléknév (kedves, magas)
4. számnév (öt, sok, ötöd, sokad, ötödik stb.)
5. névmások

  • a) csak főnevet helyettesítő (én, tied, maga, egymást)
  • b) főnevet, melléknevet és számnevet helyettesítő (ez, milyen, ami, valaki, minden)

6. határozószó (távol, holnap)
7. Igenevek

  • a) főnévi igenév (befejezni, énekelni)
  • b) melléknévi igenév (éneklő [diák], elénekelt [dal])
  • c) határozói igenév (énekelve, dalolva)

II. Viszonyszók

– Jelentés szerint: csak viszonyjelentéssel bírnak, nincs önálló jelentésük.
– Alaki szempont: általában nem toldalékolhatók, nem bővíthetők.
– Mondatbeli szerep: önállóan nincs mondatrészi szerepük.

1. névelő (egy, az, a)
2. névutó (alatt, után, szerint, múlva, mellé, alá, ellen, iránt)
3. igekötő (ki, be, vissza, oda, át)
4. kötőszó (és, is, vagy, is-is, vagy-vagy)
5. szóértékű módosítószó (nem, se, -e, vajon, bárcsak)

III. Mondatszók

– Jelentés szerint: nincs önálló jelentésük, érzelmet, indulatot, akaratot fejeznek ki.
– Alaki szempont: általában nem toldalékolhatók, nem bővíthetők.
– Mondatbeli szerep: önállóan nincs mondatrészi szerepük, tagolatlan mondatok.

1. indulatszó (oh, jaj, brr, gyí, halló, ejnye)
2. mondatértékű módosítószó (igen, nem, ugyan, bizony

Móricz Zsigmond

(életrajzi vázlat)

1. Szül.: 1889., Tiszacsécse. Szülei: Móricz Bálint, Pallagi Erzsébet. Elszegényednek (Túristvándi, Prügy)
2. Iskolái: Debrecen, Sárospatak, Kisújszállás. Jog: Debrecen, Budapest
3. Újságíró Pesten, népköltészeti gyűjtőutak. Megnősül (Holics Eugénia)
4. 1908. Hét krajcár. Ady Endre barátja
5. Háború: haditudósító – csalódottság
6. 1919. A Vörösmarty Akadémia elnöke – zaklatások (Légy jó mindhalálig)
7. Felesége halála, újra megnősül (Simonyi Mária)
8. 1929-33.: a Nyugat szerkesztője
9. A Kelet Népe szerkesztője. Késői szerelem (Csibe – Littkei Erzsébet)
10. Meghalt: 1942-ben